Az igazi csoda úgy nevettet, ríkat, és hozza össze a családot, hogy közben megmutatja, milyen lenne az ideális világ, amit ráadásul el is lehet érni, csoda nélkül is. Kritika. Nem nagyon tudunk mit kezdeni a megszokottól eltérővel. Ami nem siklik bele illedelmes diszkrécióval az életlen körvonalú háttérbe, ami úszik a szemünk előtt, míg mi időnk kétharmadát békés ábrándozással töltjük. És akkor jön egy arc, ami véletlenül más, mint a többi, és személyes sértésnek vesszük a kizökkentést. Legfeljebb, ha ügyesen elsajátítottuk a PC viselkedési szabályait, akkor némán/lágy hangon sajnálkozunk, puha tekintettel megsimogatjuk "szegényt", túlfejlett empátiájúak esetleg elszórakoztatjuk magunkat a gondolattal, hogy milyen lenne az életünk az ő helyében – ezzel is feltöltve az ábrándozásra fenntartott időt. Nem tudunk természetesen viselkedni, hát persze, mi az a természetes, amikor a látvány nem az, olyannyira, hogy ugye, a fenti készségeket nélkülözők minimum félrenéznek, esetleg utálkoznak is.
Egy új közösségbe bekerülni mindenkinek nagy kihívás – de van, akinek még annál is nagyobb. Auggie Pullman (Jacob Tremblay) jó fej, okos, kedves és már ötödikes, mégis most kezdi csak az iskolát. A kisfiú ugyanis arcdeformitással született, és eddig édesanyjával (Julia Roberts) tanult otthon. Auggie nem hétköznapi arca alaposan felkavarja az iskolában a kedélyeket. Auggie azonban épp olyan hétköznapi dolgokra vágyik, mint a többi gyerek, és legfőképpen: barátokra. A kisfiú mindent megtesz, hogy elfogadják, de a beilleszkedés nem megy zökkenőmentesen. A szeretetnek és a kedvességnek azonban, mint tudjuk, mágneses ereje van…
Jacob Tremblay A szobá ban már megmutatta, hogy mire képes egy igazán tehetséges gyerekszínész, és bár itt az arcát fedő maszk erősen korlátozta színészi lehetőségeit, még így is képes volt lelket lehelni Auggie figurájába. Az anyját alakító Julia Roberts ezzel a szereppel is meghálálta Hollywoodnak, hogy engedte továbblépni a súlytalan romkomok világából, figurája mögött van sztori, benne tartalom. Owen Wilson már kevésbé volt szerencsés Auggie apja szerepében, azon kívül, hogy rendkívül jó fej, az égadta egy világon semmit nem tudunk meg róla. Cserébe viszont Izabela Vidovic váratlanul érzékeny alakításában kapunk egy, az efféle történetekben általában elhanyagolt szereplőt, a testvért – pedig atyaég, micsoda hétköznapi mikrotragédia az, ha van egy beteg és/vagy az átlagostól eltérő testvérünk, és mi, az átlagos egészségünkkel és átlagos arcunkkal óhatatlanul háttérbe szorulunk a család működési képletében. Ezt a hullámzó dramaturgiát még egy történetvezetési húzás teszi szokatlanná: a történetben előrehaladva időről időre nézőpontot váltunk, legalábbis névleg: Auggie mellett nővére, annak legjobb barátnője és Auggie egy osztálytársa is mesél egy kicsit, újabb adalékokat adva a történethez.
IMDb Előzetes 113 Perc 2017 Egy új közösségbe bekerülni mindenkinek nagy kihívás - de van, akinek még annál is nagyobb. Auggie Pullman (Jacob Tremblay) jó fej, okos, kedves és már ötödikes, mégis most kezdi csak az iskolát. A kisfiú ugyanis arcdeformitással született, és eddig édesanyjával (Julia Roberts) tanult otthon. Auggie nem hétköznapi arca alaposan felkavarja az iskolában a kedélyeket. Auggie azonban épp olyan hétköznapi dolgokra vágyik, mint a többi gyerek, és legfőképpen: barátokra. A kisfiú mindent megtesz, hogy elfogadják, de a beilleszkedés nem megy zökkenőmentesen. A szeretetnek és a kedvességnek azonban, mint tudjuk, mágneses ereje van.
Egy új közösségbe bekerülni mindenkinek nagy kihívás - de van, akinek még annál is nagyobb. Auggie Pullman (Jacob Tremblay) jó fej, okos, kedves és már ötödikes, mégis most kezdi csak... Videó jelentése. Mi a probléma? Szexuális tartalom Erőszakos tartalom Sértő tartalom Gyermekbántalmazás Szerzői jogaimat sértő tartalom Egyéb jogaimat sértő tartalom (pl. képmásommal való visszaélés) Szexuális visszaélés, zaklatás Kérjük, add meg e-mail címed, ahol fel tudjuk venni veled a kapcsolatot. E-mail címed:... Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
Még egy torz arcú kisfiú is be tud illeszkedni a kegyetlen kisiskolások közé. Auggie iskolaévét követjük az ötödik osztály első napjától az utolsóig, ilyenformán a történet vezetése kissé szokatlan: egy nagy konfliktus, egy nagy leküzdendő akadály helyett egész sor kicsi jön szembe, így a dramaturgia sem egy nagy ívet ír le, inkább egy lankásabb hullámvasúton zötykölődünk. Lankásabb, mert azért minden okos, fontos üzenete mellett ez egy nagyon felemelő, nagyon feel-good családi moziélmény: megható, de nem szívet tépő, érzelmes, de nem szentimentális, kedves, de nem irreálisan naiv, és közben nem felejt el nevettetni sem. Az Auggie-ra váró helyzetek nehezek ugyan, sőt, valódi árulás, fájdalom és szomorúság is akad, de nagy tragédiáktól nem kell tartani, és a főhős sem egy nagy hőstettel győz a kihívások felett, hanem csendes, és épp a folyamatosan érkező megoldandó helyzetek okán egyenletes kitartása viszi át ezeken. Tízévesen Auggie már beleszokott a helyzetébe, és ha néha fel is lobban benne az intenzív önutálat, alapjában véve nem csinál ő sem mást, mint a többi tízéves: navigál az iskola csataterén, igyekszik barátokra lelni, őrizni a kapcsolatokat a családjával – naná, ilyen angyali famíliával ez nem is csoda – miközben rendes tízéveshez méltóan kifogyhatatlan energiával ökörködik.
Ez nemcsak azt mutatja meg, hogy pont ebben a történetben kinek mi a szerepe, de azt is, hogy a másság közös ügy, mely az egész közösségben érezteti hatását, mindenkire kihat, mindenkit megmér, mindenkitől valamilyen viszonyulást, alkalmazkodást követel, és nem mellesleg éppen ezzel hozhat el egy nagy, közös fejlődést. Ráadásul ezzel a többnézőpontúsággal elér még egy dolgot a film, éspedig hogy egészen sok és sokféle embert mutat meg, meséli el kis gyarlóságaikat, hibáikat, és fejlődésük útját – ez a korábban már említett ideális világkép. Hogy ennyi az egész, sokféle ember sokféle hibát elkövet, annak következményét megéli, vállalja, belát, tanul, fejlődik, és hoppá, lehet, hogy egy negyed százalékkal jobb ember, jobb társadalom jön ki az egészből. Nem baj az, ha erre az egyszerű üzenetre itt az év végén, a nagy számvetések időszakában emlékeztet egy film. Az igazi csoda (Wonder) – színes, amerikai-hongkongi családi film, 113 perc – 8/10