Mert annak ellenére, hogy ez a film vígjáték, néha nyomasztóan éles képet fest a diktatúráról, ahol tényleg senki sincsen biztonságban. Miközben a komikus pillanatok és jelenetek követik egymást, rálátunk arra is, mennyire sötét és gonosz egy ilyen világ, ahol fiúk vallanak az apjukra, férjek a feleségükre, ahol bárkit lelőnek csak azért, mert ismert egy "árulót". Amikor a diktátorok szeszélye emberéletek százait követelte, amikor "ha valakinek nem tetszik a története", azt eltüntetik. Nevetünk a hatalmasok kicsinyességén, az abszurd brutalitáson, a félelem szülte furcsa helyzeteken, de közben nagyon is jól tudjuk, mennyire rettenetes ez az egész. A nevetés védekezés azzal a sok borzalommal szemben, ami valóban megtörtént, és amihez hasonlók még ma, a XXI. században is megtörténnek a világban. Kegyeletsértő? Egy halott diktátorról és annak "elvtársairól" karikatúrát, szatírát készíteni? Nem hinném. Ahogy azt sem mondanám, hogy gúnyt űzne a mozi az oroszokból: a világon mindenhol így viselkednének az emberek.
(Valóban sokakat öletett meg, de hogy ez mindennapos program lett volna számára, az azért túlzás. ) Persze a "szatíra" műfajába bőven beleférnek a túlzások, de egy történelmi jellegű politikai szatíránál a hitelesség is szempont. A film folytatásában láthatjuk azt az ominózus 1953 február végi éjszakát Sztálin dácsájában, (mely Moszkva közelében feküdt) és mely helyszínt biztosított a legfontosabb vezetők lakomájának, ivászatának és filmnézésének. Ennek befejeztével vonult vissza dolgozószobájába Sztálin, ahonnan már saját lábán nem jött ki többé. Mintegy 15 órával később, legfőbb bizalmasa, a titkosszolgálatot vezető Lavrentyij Berija lépett padlón fekvő, eszméletlen test mellé. A szovjet diktátor napokig feküdt eszméletlenül, majd 1953 március 5-én meghalt. Sztálin halála után, a legfőbb vezetők közt azonnal intrikák kezdődnek és belső harcok sora veszi kezdetét. Az első titkári posztot átmenetileg ugyan Malenkov szerzi meg (Jeffrey Tambor), de Berija (Simon Russell Beale) és Nyikita Hruscsov (Steve Buscemi) is "becsekkolnak" a legmagasabb posztért.
Tartalom: 1953 márciusában a nagy vezér meghalt, és milliók gyászolták Moszkva utcáin. Ám volt néhány ember, akinek a gyász helyett valami egészen más dolog jutott. Hruscsovnak és a vezetés többi tagjának ki kellett találnia, hogyan tovább, ezzel pedig őrült harc vette kezdetét az utódlásért. Armando Iannucci rendező az "Egy kis gubanc" című filmmel tette le névjegyét, ám az igazi ismertséget az Alelnök című tévésorozat hozta, amely számos Golden-Globe jelölést és Emmy-díjat tudhat magáénak. JÁTÉKIDŐ: 103 perc *Újrafóliázott termék* HANGOK: - magyar - 5. 1 (DD) - angol - 5. 1 (DD) KÉPFORMÁTUM: 1. 85:1 (16:9) Oldal frissítés: 2020. jún. 23.
Sztálin gyermekei a valóságban és a filmben Negatívum, a rengeteg túltolt hatásvadászat, a kegyetlenségek groteszksége és a józan gondolkodás tökéletes mellőzése minden jelenetnél. Nincsenek normális karakterek a filmben, mindenki szürreálisan gondolkodik és viselkedik. Ez egy idő után lefárasztja a nézőt, aki elveszti tájékozódó képességét a film közepétől a jó és rossz, normális és abnormális koordinátái között. Ez viszont egyben pozitívum is, hiszen egyedi élményhez juttat bennünket. A Sztálin halála című film elsősorban azok számára nyújt szórakozást, akik rendelkeznek már bizonyos történelmi ismeretekkel az 50-es évek szovjet vezetőiről és az akkori idők történéseiről, de képesek nyitottan viszonyulni az új megközelítésekhez. Értékelésem 4 / 5 pont (80%) az egyediség, az innovatív megjelenítések és a szatirikusság magas színvonalú alkalmazása miatt. A film MAFAB adatlapja A film történelmi hátteréről bővebben: A Sztálin halálát követő hatalmi harcok Ha érdekesnek találtad, várunk FB oldalunkon is!
A sztori valós történelmi eseményeken megy végig: megismerteti velünk a Sztálin halála és Berija megöletése közt eltelt 10 hónap főbb eseményeit, vagyis Hruscsov hatalomra jutásának krónikáját. Mindez azonban nem dokumentum-film ízűen történik, hanem rengeteg humorral és szatírával, a hatalomért marakodó vezetők groteszk, torz és gátlástalan természetének viccesen ironikus bemutatásával. A film elgondolkodtat bennünket arról, hogy mennyire szürreális világot teremthet a rettegés és mennyire torzíthatja el az emberek lelkét a hatalomvágy. Innentől spoileres az elemzés. A sztori Sztálin utolsó napjaival kezdődik, vagyis 1953 elején járunk, amikor még mindenki retteg a generalisszimusztól és amikor még helyettesét Malenkovot is egyetlen szóval illetve kézmozdulattal tudja meghunyászkodásra kényszeríteni. Ekkoriban Sztálin listáival még naponta ítélnek halálra moszkvai polgárokat és oroszok milliói remegnek lakásaikban, amikor a rettegett NKVD fegyveresei és autói közelednek házaikhoz. Már itt érdemes megjegyezni: ezek a bizonyos film-kezdeti jelenetek erősen eltúlzott patetikussággal vannak bemutatva, hiszen napi rutinként és mindennapos jelenetként tárják elénk a politikai alapon elrendelt gyilkosságokat, mintha Sztálin naponta, nagyüzemben végeztette volna ki a moszkvaiak százait - ezreit.
A skóciai olasz Armando Iannucci 2017-ben, döbbenetes vígjátékkal lepte meg a politikai szatírát kedvelő filmrajongókat, mégpedig a Sztálin halála ( The Death of Stalin) című film elkészítésével. A különleges történet mindenhol óriási visszhanggal került a mozikba (nálunk 2018 áprilisának közepén), de a legnagyobb botrányt Oroszországban okozta; 2018 januárjában ugyanis az orosz kulturális minisztérium, Vlagyimir Putyin utasítására visszavonta a szatíra forgalmazási engedélyét. Az indoklás részben a kegyeletsértés, részben pedig " az orosz emberek méltóságának megsértése " lett. Szó, ami szó a " Sztálin halála " meglehetős szókimondással mutatja be a nagy diktátor halálát követő hatalmi harcokat Moszkvában, miközben nevetséges, kicsinyes és hataloméhes idiótáknak láttatja az 50 -es évek elejének legmagasabb rangú orosz kommunista vezetőit. A stílus a fekete komédiákat idézi, szatirikus és szabad-szájú. A legfőbb karakterek valós történelmi alakok: Georgij Malenkov, Nyikita Hruscsov, Vjacseszlav Molotov... stb, akik mind az 1924 és 1953 közt hatalmon lévő szovjet diktátor, Joszif Sztálin közvetlen politikai környezetéhez tartoztak.
Apróság, de szerencsére mindannyian a saját angolságukkal beszélhetnek, nincs kínos oroszos akcentus. Ez egyszerre tartja a figyelmet a lényegen, és láncol a jelenhez csakúgy, mint a Brexit-utalások vagy az, hogy angol mintára adnak beceneveket egymásnak – így lesz a Nyikitából Nicky. Ezeknek az alaposan átgondolt fogásoknak köszönhetően lesz igazán tartalmas szórakozás a Sztálin halála. Itt tényleg nem oltja ki egymást, hogy egyszerre szól múltról és jelenről, egyszerre történelmi fricska és türelmetlen figyelmeztetés.
A rendező, Iannucci ügyesen választotta ki szereplőit: Buscemi például nagyon ügyesen adja elő, a vidám, nevetős, de belül kőkemény és számító Hruscsovot, bár külsőre sajnos egyáltalán nem hasonlít rá. A valódi Hruscsov és az őt alakító Steve Buscemi Beria kulcsfigura, Beale hitelesen is alakítja, ám túlexponált karakter, akinek valós történelmi szerepe sokkal kisebb annál, mint amit a forgatókönyv sugall nekünk. Michael Palin zseniális Molotovként, bár ő azért kicsit túljátssza a megrögzött keményvonalas kommunista eltökéltségét és elkülönülését. A fekete humor végig markánsan van jelen: ahogyan például Sztálin holttestével bánnak, ahogyan Zsukov megrugdossa a földön fekvő Vaszilij Sztálint és ahogyan megverik, lelövik majd elégetik Beriját. Óriási pozitívum, hogy a film tabuk nélkül, hétköznapi emberekként jeleníti meg 1953 szovjet vezetőit, lerántva a leplet gátlástalanságukról, szívtelen és számító jellemükről. Ugyancsak egyedi az, ahogyan a háttéralkukat láthatjuk, melyek rávilágítanak a politika legmocskosabb világára.
[HD|MOZI]™ Sztálin halála 2017 Teljes Film Magyarul Online HD Hu [MOZI] Sztálin halála 2017 Teljes Film Magyarul Online HD, Sztálin halála 2017 Telje… | Filmek, Film
Iannuccinak nagy rutinja van a valóságtól éppen csak elemelt, piszkosul vagány és szókimondó politikai szatírák terén az Egy kis gubanc, annak spinoffjaként létrejött The Thick of It, illetve a hetedik évadjához érkező Az alelnök sorozat rendezőjeként. Állandó alkotótársaival közösen ezúttal is tűpontos forgatókönyvet készített (egy kétkötetes francia képregényt adaptálva), szenvtelen rendezésében pedig ideális arányban keverednek a vérfagyasztó pillanatok, a mindennapos abszurd, a szövevényes politikai machinációk és a történelem viharában elsikkadó tragédiák. Iannucci remekül mozgatja tucatnyi szereplőjét – az angolszász karakterszínészek krémjével (Steve Buscemi, Michael Palin, Jeffrey Tambor, Simon Russell Beale, Jason Isaacs) tökéletes a casting. Egyedül mintha Sztálin lányával, Szvetlanával nem tudna mit kezdeni a film (azon túl, hogy Andrea Riseborough-t elcsúfítják a szerep kedvéért) – a mocskos férfiak rengetegében jól jön egy érzelmes, tisztalelkű nő, ám a történetszála végül kibontatlanul marad.