Az anyától kapott, kenyérbe rejtett szelence itt sörösdoboz, a fegyverzet, melyben Toldi a cseh vitézzel megküzd, focimez, és még az ujjongó nép is ujjongó stadionná változik a győzelem után levetített animációban. Ezek az elegáns minimalizmussal megalkotott animációk – Csáki László rendezői munkái – egyébként többször is feltűnnek az előadásban, olykor csak háttérként, máskor azonban szoros együttműködésben Csőre színészi játékával. Ez utóbbiak talán az előadás legszebb formai megoldásai: szinte minden olyan jelenetben, amelyek Toldi híres erejét beszélik el – így a petrencésrúd emelésénél, a malomkő elhajításánál, illetve a toportyánnal és a bikával való találkozásnál – a színész segítségére van az animáció. Sajátos, izgalmas élmény nézni, ahogyan a hús-vér ember a kétdimenziós animációval küzd, különös tekintettel ez utóbbiak erős stilizáltságára: a bika például egy egyszerű fekete négyzet, amelyet először a madártávlatból megrajzolt városképen látunk rohangálni, miközben pötty-emberek menekülnek előle, és háromszög-kutyák támadnak rá.
A megálló falának egy része vetítővászonként is funkcionál, és kezdéskor rögtön használják is: Csőrét a levetített felvételen egy casting-szituációban találjuk, amint a Toldi előhangját szavalja, a castingoltatót azonban – akinek csak a hangját halljuk – érezhetően ez nem nagyon dobja fel. Egy jól irányzott slusszpoén után – amelyet itt inkább nem lőnék le – a színész hús-vér valójában is megérkezik, és ha már a filmesek elhajtották, ebből a bizonyos lepukkant buszmegállóból kezd el szavalni. Nem mondom, hogy nem érzek ebben a gesztusban némi önsajnáltató túlzást, ugyanakkor viszonylag gyorsan túlgördülök a problémán, mert a látottak szépen és szórakoztatóan húznak magukkal. Csőre játékában erős, vicces karaktereket kap szinte az összes mellékszereplő, a szelfiző Laczfi nádortól kezdve a rendszeresen biciklivel érkező, és azzal nagyot eső Bencén és az akcentusos cseh vitézen keresztül egészen a szotyizó királyig. Ez utóbbi nem is annyira kikacsintó aktuálpolitikai célzás, mint inkább eszköz az előadás második felének a megjelenítésében.
elbeszélő költemény (19. 00 órás kezdés esetén az előadás várható befejezésének ideje 20. 40) \"Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, Meddig a szem ellát puszta földön, égen. \" Toldi Miklós a hősiesség és a bátorság, a kitartás és a hűség, a becsület és az emberség példaképe. Arany János elbeszélő költeménye, a magyar irodalom klasszikus remekműve 1846-ban született a Kisfaludy Társaság pályázati felhívására. Toldi Nagy Lajos király nagy erejű vitéze volt, kinek emlékét sok legenda őrizte. Az elismerésért és megbecsülésért küzdő fiú lebilincselő kalandjai a Pesti Színházban elevenednek meg Csőre Gábor előadásában, melyet az élőzene és a különleges vizuális effektek igazi mai történetté varázsolnak. Bemutató: 2014. április 4. Az előadást 12 éves kor felett ajánljuk! Zenészek: BARABÁS BÉLA, GALÁNTAI ZSOLT