A navahók vagyontárgyai: az állatok és a föld anyai ágon öröklődnek. Ha egy nő férjhez megy, férje a nő törzséhez költözik, ott élnek együtt. A gyerekek az asszony törzséhez tartoznak. A legidősebb fiú és az anya nevelik a kisebb gyerekeket. Az örökséget nem a fiúk, hanem a lányok kapják meg. A gyerekek hagyományos játéka a macskabölcső. A gyógyító ember neve hatahi. Anyóstabu: több indián törzs szokásai között alkalmazott tiltás szerint a férjnek soha nem szabad megpillantania az anyósát (vagyis felesége anyját), nem szabad egy fedél alatt maradnia vele, és semmiképpen nem szabad beszélnie vele. A szokás betartásához a navahó anyós egy kis csengettyűt hord a fülcimpájában, így a veje meghallhatja az anyósa közeledését és időben távozhat a helyszínről. Színek: a többi bennszülött indián törzshöz hasonlóan a navahók számára is a színek fontos szerepet játszanak a hitvilágukban (de a színek jelentése eltérő az egyes törzsek között). Észak = fekete, dél = kék, kelet = fehér, nyugat = sárga.
A gyümölcsöző kereskedelem egyre több telepest csábított a térségbe, ahol az ellentétek fokozatosan nőni kezdtek, míg végül a korábbi felhőtlen kapcsolat tarthatatlanná vált. A 19. század során a sziú indiánok több jelentős háborút is vívtak az Egyesült Államok hadseregével. A századra jellemző ipari fellendülés miatt az Európából érkezett telepesek leszármazottai hatalmas vasútvonalak építésével igyekeztek újabb területekre terjeszkedni. A "fehér ember" egyre többet követelt magának az őshonos indián törzsek földjeiből, miközben a hatalmas bölényállományt is megtizedelte, amely az ott élő törzsek fő megélhetési forrását képezte. Négy jelentősebb összecsapás után, amit a sziú indiánok más szövetséges törzsekkel együtt vívtak a telepesek ellen, az őslakosok végül rezervátumokba kényszerültek. Az utolsó véres csata, amelyre 1890. december 29-én került sor, valódi vérontásként vonult be a történelembe, ugyanis több mint 150 őslakos férfi, asszony és gyermek lelte halálát a mészárlásban. Az indián kultúráknak, ezen belül a sziú nemzetség hagyatékának állít emléket a Magyar Éremkibocsátó Kft.
Eredeti, indián neve: Goyathlay (vagy Goyaałé), ami annyit tesz: "az ásító". Eredetileg gyógyítással foglalkozott, de amiért neve fennmaradt az a több évtizeden keresztül folytatott harca az apacs törzsi területek elfoglalására törekvő Mexikó és Egyesült Államok ellen. Törzsének tagjai és követői olyan különleges spirituális képességeket tulajdonítottak neki, mint a telepátia, a nyom nélkül való haladás, vagy hogy nem fog rajta a golyó. (A történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy többször is találatot kapott, igaz, mindannyiszor sikeresen felgyógyult sérüléséből. ) A mexikói csapatok egyik támadásuk alkalmával megölték első feleségét (később még volt több is, néha több is egyszerre), illetve gyermekeit és édesanyját. Mikor visszavágásképpen ő vezette csapatait a mexikói erők ellen, akkor kapta a Geronimo nevet. A katonák ugyanis így imádkoztak Szent Jeromoshoz: "Jeronimo! ", amikor golyózáporuk közepette látták az apacs harcost egy szál késsel az ő soraikra rontani. Később több alkalommal is fogságba esett, de minden alkalommal megszökött, ami tovább öregbítette hírnevét.
Segítség A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez A Wikimédia Commons tartalmaz Indián törzsek témájú médiaállományokat. Megjegyzés: ha egy indián törzs csak az USA-ban él, akkor csak az USA-beli indián törzsek kategóriában kell szerepelnie, ebben a kategóriában szükségtelen. Alkategóriák Ez a kategória az alábbi 3 alkategóriával rendelkezik (összesen 3 alkategóriája van). K ► Kanadai indián törzsek (3 L) M ► Mexikói indián törzsek (1 K, 2 L) U ► USA-beli indián törzsek (1 K, 17 L) A(z) "Indián törzsek" kategóriába tartozó lapok A következő 6 lap található a kategóriában, összesen 6 lapból. A Abipónok Algonkinok Assziniboinok C Szerkesztő:Carlos71/Apacsok I Irokézek O Otavák A lap eredeti címe: " ria:Indián_törzsek&oldid=20970355 " Kategória: Indián népek
Az ismert "A halott indián a jó indián" mondás mindent elmond erről a szomorú időszakról. A XX. századra ez a politika elérte célját, az indián népesség töredéke élte csupán túl az új népesség betelepülését. Ezek többségét rezervátumokba szorították – megélhetésüktől és múltjuktól megfosztva a teljes lepusztultságba és megalázottságba taszították őket. Az amerikai állam mára – talán lelkiismerete szavára hallgatva – különleges jogokat adományozott az őslakosoknak, ami jelentős adókedvezményeket és kiváltságokat jelent számukra. De a hivatalos megnevezés, amivel az indiánokat illetik, ma is így hangzik: The first nation. Szerintük ők csupán az első nemzet voltak ebben a hatalmas olvasztótégelyben. … hát, gondoljon erről mindenki azt, ami szeretne, de ismerjük be, egy indián ünnepség fehér résztvevőjeként nem könnyű szégyenérzet nélkül belenézni egy délceg tartású, kemény tekintetű, tolldíszes törzsfőnök szemébe. (Képek forrása: - a szabad enciklopédia) Üdvözlünk a fiatalosan vagány és egyben klasszikusan elegáns divat világá nálunk jársz, az biztosan nem véletlen.
Ahogy azt a történelemkönyvekből mind megtanultuk, amikor a középkorban Kolumbusz Kristóf partra szállt Dominikában és ezzel újra felfedezte Amerikát, azt hitte, hogy Indiába érkezett meg. Ennek fényében a bennszülöttekkel való első találkozás után érthető, miért is hivatkozott rájuk "indiánokként", azaz Indiában élőkként. Érdekesség, hogy Kolumbusz tévedését az angol nyelv mind a mai napig őrzi, hiszen az indian szó angolul indiait és indiánt egyaránt jelent. A bennszülött amerikai törzsek kultúrája és életmódja rendkívül változatos képet mutatott a két földrészen, Észak- és Dél-Amerikában, amikor az első európaiak megérkeztek közéjük. Az észak-amerikai indián törzsek között a sziú nemzetség volt az egyik legnagyobb. Akkoriban a teljes népcsoport három részre oszlott, melyek tagjai eltérő nyelvjárást beszéltek. A törzs neve francia eredetű és egy ellenséges indián törzshöz köthető, jelentése "kis kígyó". A sziú indiánok a 17. század hajnalán találkoztak először európai származású, francia kereskedőkkel és számos misszionáriussal is, akik hittérítés céljából keresték fel a törzset.
Tetteik nagyságát mi sem mutatja jobban, minthogy nevüket máig megőrizte az emlékezet. Tecumseh, Ülő Bika, Crazy Horse (Őrült Ló), Quanah Parke r és Geronimo története egy mára már letűnt korról mesél, amelyben hősies ellenállásuk végül sajnos nem érte, nem érhette el a kívánt célt. A brutális kegyetlenkedésekkel tarkított indián háborúk három évszázada szomorú eredménnyel zárult az őslakosok számára: területeik nagy részét kicsalták vagy elrabolták tőlük, népességük túlnyomó többségét lemészárolták, megmaradt tagjaikat pedig rezervátumokba kényszerítették. Egykori hőseik legendája azonban máig él, és nem engedi, hogy lehajtott fejjel, szégyenkezve tekintsenek dicső múltjukra. Legismertebb közülük az apacs harcos: Geronimo, akinek alakja a bátor kitartás és az ősi szellem megtestesítője. Befejezésképpen érdemes megismernünk életének rövid történetét, hiszen abban az indiánok újkori történelmét ismerhetjük meg összesűrítve. Geronimo 1829-ben született a Gila folyó környékén, a mai Mexikó területén.
1990-es hivatalos adatok szerint 144 000 navahó élt a Navahó Rezervátum területén. Hagyományaik Szerkesztés A navahó nyelv az atapaszka nyelvcsalád része. Valószínű, hogy az apacsokkal együtt Alaszka keleti, Kanada északnyugati feléről származnak. Félnomád, vándorló életmódot folytattak, és rendszeresen lecsaptak a pueblo indiánokra, majd később a spanyolokra. Azonban éppen a pueblók voltak azok, akiktől eltanulták a földművelés módját, és elkezdtek kukoricát, babot és főzőtököt termeszteni. Szarvasmarhát és juhot kezdtek tenyészteni, amik húsát elfogyasztották, a juhok gyapjából gyapjút készítettek. Kifejlesztették a fonás és szövés módszereit, és a textília megfestését. Napjainkban is ismertek a művészi szinten, kézi munkával létrehozott szőtteseikről, amit hagyományosan az asszonyok készítenek. Ugyancsak ismertek a navahó ékszerek, amiket ezüstből, türkizből és kagylókból állítanak össze. Atsidi Sani volt az első navahó ezüstműves ékszerész, akinek neve ismertté vált. Körülbelül 1830 és 1918 között élt.
Ekkoriban még virágzott a szőrmekereskedelem, azonban az 1800-as évek közepére a területen megjelenő telepesek száma fokozatosan emelkedni kezdett, amely jelentős negatív hatással volt a környék vadállományára. A békés együttélés az indián törzsek és a telepesek között nem volt hosszú életű, köszönhetően a lassan kibontakozó konfliktusoknak. Az indiánoknak kezdetben számos előnyük származott az Európából beáramló telepesekkel folytatott kereskedelemből: új, mindaddig kiaknázatlan piacot képviseltek, hiszen minden segítségre szükségük volt új életük felépítéséhez. A sziú indiánok minden tavasszal összegyűltek, hogy felesleges eszközeiket elcseréljék egymás között, köztük számos fegyvert, edényeket és ruhákat, valamint természetesen a messze földön híres szőrméiket is. Ehhez a sajátos barterrendszerhez nem sokkal később maguk a telepesek és egyes kereskedők is csatlakoztak, és egy időre virágzó piaccá változtatták a kialakulóban lévő gyarmatbirodalmat. A barterpiac egy olyan sajátos szerkezetű kereskedelmi rendszer volt, ahol jó ideig nem volt szükség hagyományos értelemben vett pénzre, azonban valahogyan mégis mérni kellett az áru értékét.
Ruházati termék esetén 10% kedvezményt adunk a termékek árából (kalapokra és kiegészítőkre nem vonatkozik). Hírlevelünkre való feliratkozáskor emailben elküldünk Neked egy linket, melyre kattintva letöltheted utalványodat. FELIRATKOZOM 5000 Ft-ot ér, ha feliratkozol