Az Édes otthon, ami egyfajta lezárásnak is tekinthető (bár korábban tervbe volt véve egy berlini epizód, főszerepben az egyik rendezővel, aki azóta – stílszerűen – maga is elhagyta Magyarországot), több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt láthatóan beletanultak a műfajba az alkotók, feszesebb a tempó, szigorúbb a szerkesztés, és kevesebb a spontánnak álcázott, de beállított szituáció. Másfelől a téma aktuálisabb, mint valaha. A kivándorolás jelenségére ma már kevesen csodálkoznak rá, elvégre mindenki ismer rokonok vagy ismerősök révén személyes történeteket, az első nagyobb hazatérési hullám ellenben mostanában tetőzik. Ahogy a bemutatott három sztoriból kiderül, ennek (mármint a visszatérésnek) nem anyagi, politikai, hanem személyes okai vannak, amelyek minden esetben a gyerekvállaláshoz vagy -neveléshez köthetők. A késő harmincas szereplők eljutottak arra a pontra, amikor végleges választ kell adniuk a menjek vagy (kint) maradjak kérdésre, mert a gyerekeik további sorsa, identitása múlik rajta.
A Speak Easy Project a hazatérő fiatalok történeteivel is foglalkozik. Hamarosan elkészül filmjük ezekről a hazatérési történetekről, mely szintén elérhető lesz az interneten. Imre Loránd Balázs producer, Speak Easy Project Fotó: Szigeti Tamás Kováts András szociológus az első epizódtól kezdve segíti a munkájukat. "A londoni rész kapcsán volt egy megkeresés arra vonatkozóan, hogy készítsünk adatfelvételt a külföldön élőkkel. Mit gondolnak a világról, hogyan oldják meg az életüket, melyek a legnagyobb nehézségek, milyen mintákat követnek, kikkel tartják a kapcsolatot? A Kisebbségkutató Intézetben készítettünk és körbeküldtünk egy online kérdőívet, mellyel elsősorban az Egyesült Királyságban élő magyarokat céloztuk meg. Magunk is meglepődtünk rajta, hogy 24 órán belül háromezer választ kaptunk, néhány napon belül pedig további kétezret" – mondta el a közös munkáról Kováts András. A válaszok alapján érdekes adatokat kaptak a kint élők kapcsolati hálójáról. Kirajzolódott, hogy azok, akik bátrabban nyitnak a befogadó közösség felé – tehát akiknek vannak helyi barátaik – általában elégedettebbek az életükkel, és hosszabb ideig szándékoznak maradni.
Regisztráció itt.